Ha már mindenki elfelejtette, felejtsd el végre te is!
Amikor úgy érzed, mindennek vége, amikor már semmi másra nem számíthatsz, ott a szeretet. A szüleid szeretete.
Tag Archive: 1995
Itt még Facebook sincs!
Öregem, lehet, hogy ez csak tizenhat év volt amit én visszamentem az időben, de komolyan mondom, az első rácsodálkozások után néhány napig úgy éreztem magam, mintha egy barlangba zavartak volna vissza, kőbaltával szarvast enni. Ha érted mire gondolok.
Ismerős arcok
A Közgáz épülete teljesen olyan volt, mint tizenhat évvel ezelőtt. Bár ez most inkább vicc, hiszen éppen tizenhat évvel ezelőtt van most.
Tessék mondani, mennyibe kerül egy zsemle?
Reggeli után mégis úgy döntöttem, hogy bemegyek az egyetemre. Anya egyszerű tanácsa megvilágosított ugyanis. Változtass azon, amire a legkevésbé vagy büszke. Ahogy rádöbbentem, hogy mit fogok másképp csinálni ebben az életben, hirtelen úgy éreztem, mintha ismét célja lett volna annak, hogy élek. Épp úgy, mint előző tizenkilenc éves koromban.
És te mire vagy a legkevésbé büszke?
Megnéztem az újságot. 1995. március 23., csütörtök. Emőke napja. Tehát biztos. Végérvényesen el kellett fogadnom, hogy a sípom visszarepített a múltba.
Hol kezdjem újra?
Hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, és elkezdtem gondolkozni. Hol szúrtam el a múltkor? Mit kellene máshogy csinálnom ebben az új életben?
A lány és a síp
Ha egyszer majd úgy érzed, hogy vakvágányra futott az életed, fújj bele. Minden, amit addig tettél, elszáll a füttyel, és te újrakezdheted. Itt és most, mintha semmi sem történt volna.
Anya
Kihez forduljon az ember nehéz helyzetben, ha nem a saját anyjához?
1995
Amikor megfújtam a sípot, először azt hittem, nem történik semmi. Hangot legalábbis nem hallottam. Mégiscsak átverés, gondoltam. De aztán hirtelen azt éreztem, hogy a világ fordul egyet velem…