Buenos Aires
Ugyan mit keresne valaki Buenos Airesben, aki milliókban méri a dollárokat, és előtte hever fél Magyarország? Csak nem menekül valami elől?
Ugyan mit keresne valaki Buenos Airesben, aki milliókban méri a dollárokat, és előtte hever fél Magyarország? Csak nem menekül valami elől?
A tiszai ciánkatasztrófa és a világtörténelem egyik legnagyobb tőzsdei buborékának kipukkanása egy napon indult. Véletlen?
MOL jegyzés, MATÁV jegyzés, vagyonmentő kommunisták… Ilyenek is voltak egykor?
Ez kell nekem! Nagy lé, szép kocsi, jó nők! Akkor majd mindenki felnéz rám, akkor majd nem kell beállnom a sorba, hogy szívhassak, ahogy az emberek általában szoktak.
Öregem, lehet, hogy ez csak tizenhat év volt amit én visszamentem az időben, de komolyan mondom, az első rácsodálkozások után néhány napig úgy éreztem magam, mintha egy barlangba zavartak volna vissza, kőbaltával szarvast enni. Ha érted mire gondolok.
A Közgáz épülete teljesen olyan volt, mint tizenhat évvel ezelőtt. Bár ez most inkább vicc, hiszen éppen tizenhat évvel ezelőtt van most.
Reggeli után mégis úgy döntöttem, hogy bemegyek az egyetemre. Anya egyszerű tanácsa megvilágosított ugyanis. Változtass azon, amire a legkevésbé vagy büszke. Ahogy rádöbbentem, hogy mit fogok másképp csinálni ebben az életben, hirtelen úgy éreztem, mintha ismét célja lett volna annak, hogy élek. Épp úgy, mint előző tizenkilenc éves koromban.
Megnéztem az újságot. 1995. március 23., csütörtök. Emőke napja. Tehát biztos. Végérvényesen el kellett fogadnom, hogy a sípom visszarepített a múltba.
Hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, és elkezdtem gondolkozni. Hol szúrtam el a múltkor? Mit kellene máshogy csinálnom ebben az új életben?
Ha egyszer majd úgy érzed, hogy vakvágányra futott az életed, fújj bele. Minden, amit addig tettél, elszáll a füttyel, és te újrakezdheted. Itt és most, mintha semmi sem történt volna.