Ismerős arcok

A Közgáz épülete teljesen olyan volt, mint tizenhat évvel ezelőtt. Bár ez most inkább vicc, hiszen éppen tizenhat évvel ezelőtt van most.
A Közgáz épülete teljesen olyan volt, mint tizenhat évvel ezelőtt. Bár ez most inkább vicc, hiszen éppen tizenhat évvel ezelőtt van most.
Reggeli után mégis úgy döntöttem, hogy bemegyek az egyetemre. Anya egyszerű tanácsa megvilágosított ugyanis. Változtass azon, amire a legkevésbé vagy büszke. Ahogy rádöbbentem, hogy mit fogok másképp csinálni ebben az életben, hirtelen úgy éreztem, mintha ismét célja lett volna annak, hogy élek. Épp úgy, mint előző tizenkilenc éves koromban.
Megnéztem az újságot. 1995. március 23., csütörtök. Emőke napja. Tehát biztos. Végérvényesen el kellett fogadnom, hogy a sípom visszarepített a múltba.
Hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, és elkezdtem gondolkozni. Hol szúrtam el a múltkor? Mit kellene máshogy csinálnom ebben az új életben?
Ha egyszer majd úgy érzed, hogy vakvágányra futott az életed, fújj bele. Minden, amit addig tettél, elszáll a füttyel, és te újrakezdheted. Itt és most, mintha semmi sem történt volna.
Kihez forduljon az ember nehéz helyzetben, ha nem a saját anyjához?
Amikor megfújtam a sípot, először azt hittem, nem történik semmi. Hangot legalábbis nem hallottam. Mégiscsak átverés, gondoltam. De aztán hirtelen azt éreztem, hogy a világ fordul egyet velem…
Krisztián vagyok, nemrég múltam 35 éves. Az életem tönkrement. A csajom elhagyott, a munkahelyemről kirúgtak, a lakáshitelt nem tudom fizetni. Semmi reményem sincs már, hogy valaha is rendbe jöjjenek a dolgaim.