Amikor eljött a tavasz, a nyúl elhatározta, hogy gyönyörű, élénk barnára festeti télen igencsak megkopott, szürkés bundáját. Meghirdette hát az erdőben, hogy bundafestőt keres.
Jött is a fecske és a béka, és kínálkoztak a nyúlnak mindketten, hogy bízza csak rájuk a munkát, ha a legjobb eredményt akarja.
Tanácstalannak érezte magát a nyúl, hogyan is választhatna közülük. Úgy gondolta, kikérdezi hát mindkettőt, milyen munkát kínálnak és mennyiért.
– Miért téged válasszalak? – kérdezte a fecskétől.
– Nem tudok mást kínálni nyúl, csak a munkám. Kérdezz körbe az erdőben, sok állat bundáját festettem már. A legszebbek egytől egyig az én puha szárnyaimnak köszönhetik színpompás ruháikat. A tavaszi eget is én festem kékre minden évben. Nézd meg magad, milyen gyönyörű!
– És mit kérsz érte, ha befested a bundámat?
– Bizony, ez komoly feladat, és keményen kell majd dolgoznom rajta. Tíz szál répa az ára.
Tetszett, tetszett a nyúlnak a kék ég, szerette is volna, ha a fecske festi a bundáját, mert csak jókat hallott róla. De mégsem gondolta, hogy erre tíz szál répát áldozna. Megkérdezte hát a békát.
– És te, béka! Miért téged válasszalak?
– Hiszen én vagyok a legolcsóbb, te nyúl! Egy szál répáért megcsinálom neked a bundád, amilyenre csak akarod!
Boldogan rázott kezet a nyúl a békával, és lesajnáló mosollyal engedte útjára a fecskét.
Másnap reggel a nyúl a megállapodásuk szerint a tó partján várta a békát, kezében az egy szál répával. Amikor a béka megjelent, a nyúl átnyújtotta neki a répát, de az nem fogadta el.
– Hová gondolsz, te nyúl!? – jegyezte meg rosszallóan a béka. – Nem hittem, hogy ilyen buta vagy. Hiszen a békák nem is szeretik a répát!
– De azt ígérted, béka, hogy egy szál répáért befested a bundám! – válaszolt meglepetten a nyúl.
– Ígértem, ígértem. Lehet, hogy ígértem. De a róka meg száz legyet ígért nekem, ha idecsallak téged a tópartra…
Rajz: Webweaver
🙂
Ó jajjjj 0.0