Az új életem első reggele éppen úgy telt, ahogy már sok ezer másik nap is kezdődött annak idején, előző fiatal koromban. Apa még aludt, anya meg összedobott valami reggelit, mielőtt elindult dolgozni. Ma éppen egy hagymás rántottát. Én pizsamában ültem le enni, úgysem megyek ma be az egyetemre.
A kaja jól esett. Már szinte el is felejtettem, milyen az, amikor az embernek az anyja csinál reggelit. Egyáltalán, hogy fogom én újra megszokni, hogy a szüleimmel élek? Na mindegy, ezen még ráérek gondolkozni. Miközben ettem, anyát figyeltem. Nem volt furcsa. Szerintem nem sejtett semmit. Mármint abból, hogy ez nekem már a második alkalom ugyanezen a napon. Ennek most örültem, mert nem volt kedvem neki magyarázkodni.
Megnéztem az újságot. 1995. március 23., csütörtök. Emőke napja. Tehát biztos. Végérvényesen el kellett fogadnom, hogy a sípom visszarepített a múltba.
‑ Anya! ‑ szóltam hozzá, miközben a kávéját kevergette. ‑ Te mit rontottál el az életedben?
‑ Ezt hogy érted, Kriszikém?
‑ Hogyha jönne egy tündér, és azt mondaná, helyrehozhatod a hibáidat, mi lenne az, amit helyrehoznál?
‑ Hol jártatok ti tegnap?
‑ Tüntetésen. Miért kérdezed?
‑ Biztos hogy csak kocsma volt utána? Nem drogozol, ugye?
‑ Nem anya, ez most komoly. Komolyan kérdezem. Mit csinálnál újra?
‑ Nem tudom Kriszikém. Ez nehéz kérdés. Talán kint maradtam volna Münchenben ’72-ben.
‑ Mi volt Münchenben?
‑ Régi történet, hagyjuk… De hogyhogy ilyeneken jár az eszed? Nem szoktál te ilyen komoly lenni!
‑ Én most ezen komolyan gondolkozom, anya. Hogy mit kellene másképp csinálnom. Találkoztam egy lánnyal…
‑ Aha, értem már! ‑ Anya elmosolyodott.
‑ Nem, ez nem olyan. Igazából nem is fontos, hogy lány volt. Csak lány volt, és kész. De lehetett volna fiú is. Mondott nekem olyanokat, amiért elkezdtem ezen gondolkozni. Azon, hogy mit kellene máshogy csinálnom az életben.
‑ Ez szép dolog, Kriszikém. Elhozhatnád egyszer azt a lányt. Kevesen jutnak el odáig, hogy ilyen dolgokra gondoljanak. De szerintem ezt igazából mindenkinek magának kell tudnia. Ha végiggondolod az életed, biztosan megtalálod te is, hogy mi az, amire a legkevésbé vagy büszke. Változtass azon!
Anya nem is tudta, mekkorát segített ezzel. Mint egy hirtelen villámcsapás, úgy jött a felismerés. Hát persze! Amire a legkevésbé vagyok büszke! És már tudtam is, mit kell másképp csinálnom ebben az új életemben, hogy boldogabb legyek, mint legutóbb.
Kép: Oxygen Team