Futótűzként söpört végig a Facebookon a minap egy alkalmazás, aminek segítségével aki élt és mozgott megtudhatta és közhírré tehette az indián nevét. Aztán néhány nappal később futótűzként söpört végig az Interneten a hír, hogy bizony ez csak egy csúnya-rossz, kizárólag a személyes adatainkra halászó és még a levegőt sem megérdemlő rettenet, vagyis egy cég, vállalat, vállalkozás, üzlet – lehet még fokozni a magyarban néha az ördög szinonimájaként megjelenő szavakat? – trükkje volt.
Két gondolatom van ehhez.
Először is nem értem, hogy aki rákattint egy ilyen játékra, és a végén fülig érő mosollyal megtudja az indián nevét, az mire számít. Komolyan gondolja, hogy ezeket az alkalmazásokat nem cégek fejlesztik, valamilyen haszonszerzés céljából? És ha nem ők, akkor ugyan kik? Csak úgy elkészülnek maguktól? Vagy valaki jószántából szórakoztatni kívánja a közönséget, és indiánnév-generátorokat gyárt éjszakánként?
Másodszor pedig nem értem, hogy mi ez az össznépi kiakadás azt illetően, hogy egy cég megszerzi emberek elérhetőségét, és kommunikálni szeretne nekik. Félreértés ne essék. Én nem játszottam ezt a játékot, és nem tudom, hogyan zajlott, de ha nem a jogszabályok betartásával, akkor az tényleg csúnya dolog. Csak hogy azok közül az írások közül, amiket én olvastam, egyetlen kritizáló hang sem erről írt, vagyis hogy törvénytelen volt-e vagy sem az adatok megszerzése a konkrét esetben. Csupán azt a tényt kifogásolták, hogy hogyan merészel egy üzlet adatokat szerezni tőlünk.
Nem értem, miért tud ennyire kiakadni mindenki, ha nyíltan el akarnak neki adni valamit. A helyzet az, hogy a világ így működik, vagy talán azt is mondhatnánk, hogy ettől működik. Végső soron minden egyes ember abból él, hogy valaki dolgokat elad. Ha nem lennének a csúnya-gonosz cégek, és nem adnának el semmit, akkor bizony még mindig a barlangban élnénk, és csak az lakna jól, aki ügyesen tud a földön talált kődarabból szarvasgyilkot faragni.
Tessék már erre ráébredni! Lehetsz portás, sofőr, értékesítő vagy vezérigazgató, a fizetésed csakis attól függ, hogy a céged mennyit ad el. Ha többet, valahogy jobban fogsz élni. Ha kevesebbet, előbb-utóbb még a munkádat is elveszítheted. De ha tanár, rendőr, esetleg miniszter a foglalkozásod, akkor is igaz ez rád. Minél többet adnak el a cégek az országban, annál több adót fizetnek be, annál jobban fogsz te is járni. Hidd el így van, bármennyire is próbálják neked néha demagóg módon bebeszélni, hogy nem. De ha nyugdíjasként vagy munkanélküliként most azt hiszed, hogy rád ez nem vonatkozik, mert a kormány, a párt, esetleg a postás jóindulata juttatja a zsebedbe a havi apanázsodat, hát sajnos el kell, hogy keserítselek. Ha azoknak az annyit szidott, gonosz és profitéhes cégeknek jobban megy az országban, és többet adnak el a szegény, védtelen embereknek, akkor a végén neked is több nyugdíj és segély fog jutni. Ilyen egyszerű ez.
És ugyan mi a baj a személyre szabott eladással? Miért kell azon kiakadni, ha e-mailben, telefonon vagy egy üzletben olyan dologra akarnak rábeszélni minket, amiről azt gondolják, szükségünk van rá? Miközben naponta órákig ülünk a TV előtt, nagyjából az idő negyedében buta reklámokat bámulva. Majd másnap okosan bólogatunk a legolcsóbb szupermarketben, amikor a legintelligensebb mosóport fizetjük éppen a legkiemelkedőbb kamatot biztosító bankkártyánkkal. Ha már ennyire hagyjuk magunkat becsapni a személytelen, tudatalattinkba behatoló reklámok által, akkor miért zavar annyira, ha néhány cég veszi a fáradságot, és adatbázisában tárolt adatok segítségével megpróbálja kideríteni, hogy mire is van szükségünk valójában?
Egyébként ha valaki mindezek után sem szeretné, hogy neki eladjanak, akkor még mindig van egy egyszerű módszer. A másfél éves gyerekemet látva azt gondolom, első dolgaink egyike volt ez hajdanán azok között, amit megtanultunk. „Nem”. Ilyen egyszerűen hangzik. „Nem”. Ennyit kell csak mondani, hogy „nem”. Ha egy értékesítő felkeres minket telefonon, és nem érdekel amit kínál: „Köszönöm, nem kérem” a válasz. Ha egy cég olyan e-mailt küld, amiben számunkra éppen nem szükséges terméket akar eladni, akkor ez a „Nem” a DELETE gomb formájában nyilvánítható ki. Ha pedig soha többé nem akarunk róla hallani, akkor Spam-Levélszemét-Leiratkozás megoldások sokasága van a kezünkben, hogy egy életre megszakítsuk vele a kapcsolatot.
És egyet higgy el! Ha nemet mondasz neki, netán levélszemétbe teszed a levelét, az a hirdető cégnek sokkal jobban fog fájni majd, mint neked.
Kép: Extreme Silver ékszerüzlet