Miért megy a multiknak?

Amióta fél éve megnyitott, kitartó érdeklődéssel figyelek egy apró boltot, ami a heti bevásárlásunk során az utamba esik. Maradjon ez az üzlet név nélkül itt, mert nem személyesen róluk szól ez az írás. Ők csak egy lenyomata annak, amiről írni szeretnék. Vagy kövülete valaminek, mondhatnánk talán így is.

Nívósabb gyerek holmikat árulnak, bútorokat, játékokat. Láthatóan nem az alsó jövedelmi réteget célozták meg, kifejezetten ízléses a berendezés, nagyon jó helyen van az üzlet és megfelelően nagy és minőségi a választék. Sokat költhettek arra, hogy elinduljanak. Talán valakinek régi vágya volt, hogy egy gyermek-álom kis üzletet nyisson, és talán minden megtakarított pénzét beleölte, mire ez a vágy végre beteljesült.

De mit látok, amikor az üzlet előtt elmegyek? Minden rendben van, minden benne van, egy dolgot kivéve. Ez pedig a vásárló. Soha senki, egyetlen ember sem állt még ebben a boltban, aki azért lett volna bent, hogy a pénzét ott hagyja. Az eladó – maga a tulajdonos talán? – a pult mögött jól elbújva, vagy éppen a kirakat üvegét mossa, vagy a bútorokat fényesíti, rendezgeti talán. Hadd legyen egy kicsit még szebb az üzlet! Talán majd betér a vevő. De bármily meglepő: a vevő nem tér be.

Sokszor mentem már el ez előtt az üzlet előtt, bevásárlókocsit tolva – mert egy jó helyen lévő hipermarket talán legjobb helyén béreltek ők üzletet, közvetlenül a bejárat mellett. A kocsiban vagy mellette gyerekkel, aki néha szájtátva meg is állt a számára nyálcsorgató babák vagy játékok előtt. A bolt üres volt, de onnan soha senki ki nem jött, nem próbált meg minket beinvitálni. Nem nyomott a kezünkbe egy szórólapot, egy kupont, nem kérdezte meg, hogy melyik játék tetszik a gyereknek leginkább.

Csak várt, várt, várt és várt. Majd csak betér a vevő. Vagy talán még erre sem várt. Talán úgy gondolja, nem illő valakit beinvitálni az üzletbe. Nem illő pénzről beszélni. Tönkre tehetné a varázst, ha valaki vásárlási szándékkal lépne be, kezében ezreseket, tízezreseket forgatna, netán még alkudozna is.

Sajnos ez az üzlet nincs egyedül. Jártamban-keltemben gyakran belebotlok hasonló vállalkozásokba. Bolt nyílik vagy szolgáltató indul rengeteg pénzből és energiából, hatalmas lendülettel. Minden tipp-topp, csak egyvalami hiányzik. A vevők. És persze az, hogy az elköltött milliók mellett még egy keveset – sokszor nem is pénzt, csak egy-egy mosolyt vagy nyalókát a nézelődőknek – szánjanak arra, hogy valaki megismerje őket, betérjen hozzájuk.

Ha sikerülne belelátnunk egy ilyen üzlet tulajdonosának a fejébe, akkor megértenénk, hogy a probléma nem a boltban van, még kevésbé őbenne. Hiszen az üzlet tökéletes, és ő is mindent megtett. A vevők az elsődleges gond. Nem jönnek, nincs pénzük. Különben is, válság van. Na meg a multik! A gonosz multik mind elcsábítják, becsapják és az orruknál fogva vezetik a vevőket és még tönkre is teszik a gazdaságot!

De valóban így van ez?

Nem kell szeretni a multikat, én sem nagyon szeretem őket. De ami pozitív, azt észre kell venni bennük is, és nem kell félni akár lemásolni sem. Mert a multik egy dolgot megtesznek. Valamit. Egyszerűen valamit. Bármit, ami arra szolgál, hogy bejöjjön a vásárló, és az üzlet működjön, életben maradjon. Lehet ez a valami a legrosszabb reklám. Lehet a leggagyibb, vagy akár külső szemmel eredménytelennek tűnő akció. Lehet akár pénzkidobás is, aminek a századrészéért egy élelmes vállalkozó sokkal jobb hírverést csapna a saját portékájának. De a multik legalább megteszik. Megtesznek valamit azért, hogy bejöjjön a vásárló. És ha sokba is kerül, vagy nem a leghatékonyabb, valamennyire mégis működik.

2011-et írunk. Fel kellene ébredni, kedves vállalkozók! Már régen vége van a nyolcvanas éveknek, amikor egy koszos-zsíros lángossütő pavilon kacsalábon forgó palotát hozhatott a tulajdonosának. Vége van a 90-es éveknek is, amikor ha valaki belekezdett egy vállalkozásba, az egészen biztosan elég újdonság volt ahhoz a piacon, hogy találjon vásárlót, és jól menjen neki. De van egy rossz hírem. Vége van a 2000-es éveknek is, amikor egy elegáns és szép üzlettel, elég nagy áruválasztékkal, az eladó arcán egy kis mosollyal, na meg egy leszerződött, áruhitelt nyújtó bankkal karöltve bármit el lehetett adni.

A 10-es években járunk, bármily furcsán hangozzon is ez így leírva. Nyakunk mögött egy válsággal, amelynek talán nem az volt a legnagyobb hatása, hogy megtépázta a vásárlóerőt. Persze ezt is tette, de a vásárlóerő előbb-utóbb visszatér, az már csak olyan. Ennek a válságnak az volt a legmaradandóbb hatása, hogy megváltoztatta a fogyasztók gondolkodásmódját. És a rossz hír folytatódik: örökre megváltoztatta. Nem elég már azt tenni, amit eddig tettünk. Az már kevés. Kell még legalább egy valami: halálosan pontos, folyamatos marketing.

És a multik – sajnos vagy nem sajnos? – nem csinálnak mást, csak ezt az egy trükköt alkalmazzák. Nem csak vannak, de el is mondják a vásárlóknak, hogy vannak. Nem szégyellik világgá kürtölni, hogy mit árulnak. Nem szégyellik megjelentetni a leggagyibb reklámot sem. Nagyon jól tudják ugyanis: jó bornak is kell a cégér. És a vásárló pedig már csak ilyen. Ahhoz megy, akiről tud.

Ezért megy a multiknak. Nem másért.

 

Kép: playboy stock.xchng felhasználó, standard restrictions.