Itt még Facebook sincs!

Na most azért álljunk csak meg itt egy aprócska gondolatra. Az embernek nem is annyira könnyű megváltoztatnia az életét, mint ahogy azt először gondolja. Mert ugye mindenek előtt meg kell szoknod, hogy visszakerültél az ősemberekhez. Öregem, lehet, hogy ez csak tizenhat év volt amit én visszamentem az időben, de komolyan mondom, az első rácsodálkozások után néhány napig úgy éreztem magam, mintha egy barlangba zavartak volna vissza, kőbaltával szarvast enni. Ha érted mire gondolok.

Az még hagyján, hogy nincs mobiltelefon. Azt hamar megszokod, merthogy senkinek sincs. Nem hiányzik, úgysem tudnál kit hívni. De azért ez durva, ezt hallgasd meg! Megbeszélsz egy időpontot a haverokkal, és oda kell érned időben, különben nem tudják, mi van. Nincs az, hogy rájuk csörögsz vagy dobsz egy SMS-t, hogy késel egy kicsit. Odaérsz vagy lelépnek. Durva, nem?!

De ez még mind semmi. Nincsen Facebook, nincsen Iwiw, és az e-mailezés abban merül ki, hogy ha nagy nehezen bejutsz az egyetem számítógépes termébe, akkor küldhetsz egy kétsorosat a haverodnak, aki amúgy ott ül a szomszéd asztalnál. Próbáltam apát rábeszélni, fizessünk már elő az internetre otthon, de azt sem tudta, mi az. Aztán letettem róla, mert amúgy sem sok hasznát vehettem volna. Mit csináljak a neten, ha senki más nem használja?

Eszembe jutott, hogy felfedezhetném a Youtube-ot, aztán én gazdagodom meg rajta. Még épp időben vagyok, ’95-ben azok még biztos nem voltak sehol. De aztán letettem róla. Ahhoz legalább elő kellett volna fizetni a netre. Meg különben is. Hol van még az, hogy az emberek videókat nézegessenek a saját gépeiken?

Mondjuk nekünk otthon legalább volt számítógépünk. 128 Megabájtos winchester, 8 mega memóriával. És apám büszke volt rá! Hasít, azt mondja. Azon írta az előadásait, mert apám néha előadott a Műszakin. Nekem a hasításról annyi jutott eszembe, hogy legfeljebb ahogy a kőbalta a szarvashúst, úgy hasíthat ez az őskövület. A 3.1-es Windowshoz azért jó volt. Öregem, én el nem tudtam képzelni, hogy így is lehetett élni. Bekapcsoltam a gépet, aztán csak néztem azokat az idétlen kis kockás ikonokat. Nem tudtam vele mit csinálni. Mármint a géppel. Se egy jó játék, se internet, se semmi. Aztán fogtam és kikapcsoltam.

Mindegy, végül is ez nem számít. Csak úgy leírtam. Nehéz volt megszokni ezt az életet, de aztán sikerült. A lényeg, hogy anyám a fejembe verte rendesen a gondolatot. Mi az, amire a legkevésbé vagyok büszke, azon változtassak. És ezen tényleg nem kellett sokáig gondolkoznom. Mert amire a legkevésbé voltam büszke, mármint így visszatekintve 2011-re, amit én már megéltem, de a többiek még nem, hogy akkoriban már egyáltalán nem voltam a magam ura.

Sőt. Igazából mindenki engem szívatott az előző életemben. A csajom Era, a főnököm, meg a bankok is. Mindenki. Ha ezt az egyet meg tudnám változtatni, hogy felnézzenek rám az emberek, akkor már elégedett lennék. Akkor már lenne értelme, hogy kaptam ezt a sípot, meg hogy újra kell élnem az életem. Akkor már úgy érezném, nemhiába mondtam le vagy tíz évre a Youtube-ról meg a Facebookról.

Kép: IconShock, Findicons felhasználó.

2 Comments

  1. fhdshs

    Bárcsak létezne ez a síp!

    Reply
    1. bmintbalazs (Post author)

      🙂

      Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

css.php